Megoldás keresés
2017. február 17. írta: Mira Sabo

Megoldás keresés

Belehelyezve az embert az életbe

 

13439138_1082417268499503_4863200427659494322_n.jpgBelehelyezve az embert az életbe.

Társas lények vagyunk mégis bizonyos helyzetekben magányosak szeretünk lenni, egyedül akarunk átlépni egy akadályt és az is elég ha együttérzést kapunk. Olykor az ember csak elmerül a gondolataiban a problémákban és szeretné feldolgozni, megélni azt a percet és akkor egyedüllétre vágyik, hogy a gondolatok a helyükre kerüljenek. Harcolni kell.

Harcolni az élettel, a változással, a félelemmel, az aggódással, azzal ami ránk vár, ami ismeretlen. Néha letérdelünk érzelmileg. Az idegek játéka velünk, a stressz pofonjai padlóra küldenek és mi emberek csak fetrengünk a földön, amikor a földre kerülés pillanatában,- vagy még előbb is, már azon kellene törni a fejünket, hogyan állunk fel. Micsoda könnyelmüség... Én nagyon erős ember vagyok, valódi harcos. Épp ezért a küzdelem állapotába benne lenni, nem esik nehezemre sőt, tulajdonképpen izgalmasnak is találom bizonyos fokig, de most elfáradtam. A harcos is elfáradhat olykor. Bocsássák ezt meg nekem, s hogy mit csinál az, akinek túltöltődött az agya a napi szennyel, a játszmákkal? Mit teszek én? A belső hangokra figyelek, nagyfokú spirituális hatalom ölel át. Ez talán a saját falam. Befelé fordulok, és önmagamra figyelek. Pontosan tisztában vagyok önnön erőmmel, nem feszítem már túl a húrt, ahhoz túl öregnek érezem magam. Elengedem azt amit el kell engedni és ezt nem olyan régen értettem meg. Könnyűnek kell lenni a legnagyobb bajban is. Áthat a saját erőm, a tudat, a túlélési technikáim, a magam fölött gyakorolt hatalmam. Nem tudom, hogy mindez mennyire jó, de működik az biztos. Legyőzöm az érzést, és megélek mindent. Rosszat és jót is, de sosem engedem, hogy fölém kerüljön és nyomást gyakoroljon rám. Csak becsukom a szemem és átlényegülök, gondolkodom, átértékelek és megoldásokat keresek. Sokkal hamarabb mint az emberek többsége. A megoldás, a megoldás. Ha rögtön minden problémára azt keressük, akkor már nem lehet baj, mert új pozitív dologra koncentrálunk nem pedig erősítjük azt, ami már rég megoldásra vár. Talán ettől olyannak tűnök,mint egy buldózer ami letarol mindent, pedig valójában egy valódi érzelmes lény vagyok és az érzelem megnyilvánulása a szenvedélyem maga. Óriási szenvedéllyel élek meg mindent és így is hajtom végre a feladataimat. Jelen esetben az aktuális probléma megoldását és úgy vélem nem is érdemes másképpen élni. Olyan hosszú utat járunk be, de kegyetlenül rövid erre az idő. A lehetőségek amiket az élet elénk gördít, bűn nem észrevenni, bűn elbénázni és bűn figyelmen kívül hagyni. A Jóisten sugalmaz valamit, átad nekünk egy lehetőséget az utazásra és mi nem figyelünk rá? Megoldásokat, alternatívákat kínál és mi nem élünk vele? Nincs nekünk ahhoz jogunk. Jogunk ahhoz van, hogy figyeljünk, hogy megértsünk és hogy a magasabb hatalom által adott sanszot megéljük, bevégezzük. Mindegy mennyire gondoljuk aprónak a lehetőséget, ha folyton valami nagyra vágyunk akkor megbicsaklik a várunk, ami apró csodákra, próbákra épült. Nem ülhetünk valaminek a tetején aminek nincsen talapzata. A talapzat pedig maga az elhatározás, hogy végig viszem...       

A bejegyzés trackback címe:

https://mirasabo.blog.hu/api/trackback/id/tr1112267992

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.