Áron maga a végzet
2017. október 09. írta: Mira Sabo

Áron maga a végzet

 

   large_7.jpgMegjavulhat egy olyan férfi, aki bármire képes? Személyiségfejlődésről persze beszélhetünk az ő esetében is, de lehet belőle jófiú?

 

 

 

Tudom, hogy ti úgy gondoljátok ez lehetetlen, de valójában bármit meg lehet írni, akárhogy. Na de mennyire lehet az reális? Azt gondolom az élet formál bennünket a történeteink a ránk gyakorolt hatások megváltoztatnak bárkit. A morális meggyőződésinkkel is így van ez. Persze vannak, akik azt gondolják nem, mert meggyőződéseink,- ha eléggé erősek és mélyen gyökereznek, - akkor azok megváltoztathatatlanok. Tévedés. Nagyon is formálódunk a világ és más emberek ránk gyakorolt hatásától. Természetes és úgy vélem nem bűn, megmásítani eredeti véleményünket és ettől még nem leszünk felületesek. Elvhű embernek tartom magam, olyannak, akinek vannak meggyőződései, ellenben érvekkel meggyőzhetőnek is tartom magam. Nos akkor ebből kiindulva Tamássy Áron karaktere fejlődhet jó irányba? Vagy Radnay Szófia megváltozhat Áron rá gyakorolt hatásától? Igen. De mindig fontosak a miértek. Hiszen épp a miérteket fejtegetem, azt, hogy mitől is változik meg valakinek a véleménye és a személyisége. Mindig rejlik egy titok a háttérben s ha eléggé súlyos rejtélyről beszélünk esetleg többről is, akkor az bizony formálja az embereket. Áron és Szófia karaktere nagyon is ebbe a kategóriába tartozik és rájuk triplán igaz, hogy megváltoztatták egymást. Erre alapul a trilógia harmadik része, hatás-ellenhatás, emberi tulajdonságok garmada, gyengeségeinkből fakadó rossz döntéseink súlya, mind-mind ránehezedik a harmadik kötet történetére és ez rengeteg fordulatot is hoz magával. A kiadóm azt mondta nagy meglepetést okoztam nekik a harmadik résszel. Honnan volt még ebben ennyi történet? Lenne ennél több is, de ezt csak hallkan merem elsuttogni. Igen, van még mit mondanom. Az, Amikor elszabadulnak az indulatok cím, nagyon találó lett. Úgy gondolom indulatos a történet és romantikus és izgalmas és szenvedélyes. (NEKEM) Hogy az olvasóból mit vált majd ki, az más kérdés. Áron személyisége hozza magával az indulatokat, a szenvedélyt, és azt a határozott karizmatikus stílust amit képtelen levetkőzni - megjegyzem, nem is akarjuk, - és Szófia roppant nőies kiegészítője ennek. Olykor komisz, gyakran szemtelen, erős igazságérzete nem engedheti meg, hogy valami félbe maradjon szépsége pedig olykor előnyt máskor hátrányt jelent az életében. Nem lehetett neki könnyű.  A bosszú ellenben más tészta. Nem mindegy, hogy valakit megleckéztetünk, hogy tanuljon belőle és megmutassuk mi is vagyunk annyira dörzsöltek és erősek, vagy csak ösztönösen cselekszünk és dühös sértettségünkben kamikaze akciókat követünk el. Nem mindegy, mert az utóbbi nem megváltoztatható az első esetben azonban hagyunk menekülő utat vissza. Szófia vajon hagyott menekülő utat vissza Áronhoz? Lehetséges egyáltalán? Szófia is lerombolt mindent, mint egy homokvárat és még rá is segített néhány rúgással, hogy őt idézzem. Aki olvasta a második részt végig, azt tudja miről beszélek. Vissza lehet ezt még csinálni? Szerencsére ezt nem nekem kellett megoldanom, az élet oldotta meg.              

A bejegyzés trackback címe:

http://mirasabo.blog.hu/api/trackback/id/tr6512942347

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.