Hajnali Csend
2017. január 21. írta: Mira Sabo

Hajnali Csend

large_20.jpgTapintom a csendet. Halk szuszogás, itt-ott előtörő zaj. A hő tágulásának neszei, víz zubogása a csövekben. Semmi oda nem illő zörej, csak illat van, az is harmóniával hízelgi be magát a reggeli rendbe.

Pörkölt, kesernyés holddal távozó, nappal érkező szippantás egy kávéból felbukó gőzös lélegzet. Gondolatra várok, de nem jönnek, így most leírom ezt. Izgalom párosul a nyugalommal. Várok valamire, várok… Meg kell történnie, mert eljött az ideje. Várok valakire… Az első lépések a legnehezebbek aztán már csak sodródunk. Telefon csengésre várunk, de nem jön, a levelesládát lessük, de még üres. Minden reggel, újra meg újra keresem a levelem… Várok valamire… Várok. Pontosan tudom mire várok és ez csodálatos. Üdít a gondolat, hogy mindent megkaptam, adtam vágyakat magamnak, álmodoztam jóról, olykor helytelenről is… Másnak még ez sem jutott, álmuk sincs, kilátásuk meg alig. Utópia lenne? Ugyan, dehogy. Én minden apró részletét látom, tapintom, érzem, szagolom, ha szemem lehunyom. Várok valamire… Már látom, de még homályosan… Várok valakire… Tiszta képet akarok, követelem, mert értenem kell, hogy továbbhaladva magam mögött hagyhassam vagy mellettem tudhassam, hogy velem legyen ugyanabban a gondolatban. Összekapcsolódva nézni egymás szemébe. Várok valakire… Várok. Hiánytalanul megérkezett vágy nincs. Pontosan kell tovább gondolni mikor felébredtünk és már nem menni annyira mélyre, csak tovább álmodni az életbe. Rakni a képkockákat szépen egymás után, az élet meghozza magát. Ha látod a sanszod, utadra céllal tévedt, nem véletlen még csak nem is váratlan, beigazolódni látszik tettedben semmi és a minden újra feléd rohan. Várok valamire… Várok. Egy gondolatban az álmok elpirult jövőkép még Isten előtt is szégyellt tétlen sóvárgás, hatalmadban állt tetted megteremtette, utadat belevéste ebbe a sorsba. Várok valakire… Várok. Küldtem egy érzést talán elér téged, talán rád talál. Beékeli magát, bújó gondolat lesz, ott motoszkál benned, veled életre kelt érzület, melyben előtör még épp időben érkezett. Veled megy, melletted ballag a gondolat, hatást gyakorol, megváltoztat, elgondolkoztat. Ott van már nálad, én küldtem érted, hogy eszedbe jussak, újra megmozdítsa benned azt a hatalmat, mi velem összekapcsolt. Akartad, akartam. Várok valakire… Várok. Semmi puha pillanat, a szavaimban erő van, hozzám vonzanak, velem maradnak. Nekem teremnek, veled élednek, feltámadnak, hogy útjukra bocsájtva téged vonzanak. Már látod mit kell tenned és várnom sem kell már. Feltámasztotta a percet kezedre parancsolt, tollat mutatott. Küldened kell az elmesélt álmokat, tovább gondolt életet, eldöntött véletlent. Várok valakire… Várok s megérkezett… Mira sabo

A bejegyzés trackback címe:

https://mirasabo.blog.hu/api/trackback/id/tr612141683

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.