Számomra a nagybetűs romantikus regény Jane Austen: Büszkeség és Balítélet című műve volt. Meghatározó könyvélmény és egyben az egyik legkedvesebb bestseller könyv számomra a romantikus irodalom és az angol irodalom meghatározója. Klasszikus, angolos stílusa ma is gondolkodásra sarkall, mélyen áthat. A férfi mogorva karaktere pedig beégett az agyamba, adva egy előre meghatározott férfiideált és talán épp ezért tudok könnyen azonosulni a hasonszőrű férfi szereplők ábrázolásával is.

A délceg úriember, vagy ahogy ma mondják, egy domináns férfi – bár talán rossz sztereotípiák szegélyezik ezt a szót – a nő gyengéje. A hölgyek minden körülmények között egy erős férfira vágynak, ez egy kitörölhetetlen, génszinten beivódott vágy és a romantikus regények elkerülhetetlen karaktere. Ezért tobzódom abban a lehetőségben, hogy szinte bármit megtehet a karakter. Akármit elkövethet, ha meg van benne az áhított sárm-faktor, megbocsátunk neki.

Egy romantikus regényalak átlényegülése

Amikor a Birtoklás-trilógia főszereplője, Tamássy Áron karakterének megformálásán dolgoztam, már pontosan magam elé tudtam képzelni Mr. Darcy 21. századi változatát anélkül, hogy ezt tudatosan végiggondoltam volna. Mindössze annyi különbséggel, hogy bár a gazdagokat manapság nem övezi olyan tisztelet, mint akkoriban, mégis szerettem volna ezt is beágyazni a történetembe, miközben megváltoztak a nézetek, öntudatosabbak lettünk és igazságtalannak érezzük a világ egyenlőtlenségeit. Így aztán más megközelítésből foglalkoztatja ugyanez a téma az olvasókat ma, mint akkor, de a szerelmi szál ott áll, azt acélkalapáccsal verték oda.