„Megkapta a levelem és boldog volt. Annyira boldog volt, hogy le sem lehetett mosni a képéről azt az önelégült vigyort. És közben az a felém árasztott, erős, vágyódó gondoskodás is megnyugtatott. Jó volt látni, nagyon ritkán állt előttem Áron, egy ideje már inkább a másik személlyel aludtam.…