„Megkapta a levelem és boldog volt. Annyira boldog volt, hogy le sem lehetett mosni a képéről azt az önelégült vigyort. És közben az a felém árasztott, erős, vágyódó gondoskodás is megnyugtatott. Jó volt látni, nagyon ritkán állt előttem Áron, egy ideje már inkább a másik személlyel aludtam. Utoljára a szigeten láttam, talán az övé a gyerek és nem azé a másiké. Elhatároztam, hogy nevet kap tőlem. Sokat gondolkoztam ezen mégis végül a legegyszerűbb tetszett a legjobban. Hogy csodálatos kisbabánk, Ron vagy Áron gyermeke azt nem tudom, de sajnos rá kellett jönnöm, hogy egy számomra ismeretlen emberrel élek együtt.” Mira SaboA hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
